1. kezével, es. testének más részével v. vmely eszközzel szorítva tart. fogja a tollat; csípővassal fogja a parazsat. | (t. n. is ) valami rögzítve tart, összetart, nem enged elmozdulni (valamit). jól fog(ja ) az enyv.

2. kézbe vesz, megragad. ▸ fegyvert kardot fog ▸ kezet fog valakivel | magához vesz, átvesz. fogja, ez a magáé! | sp <kapus labdát> elkap, nem enged be. fogta a lövést. | ▸ pártját fogja valakinek | valamit megfog, és valamilyen hely(zetb)en v. alak(zat)ban rögzít. satuba fog valamit. | ▸ valamin fog valakit karon fogva sétálnak.

3. foglyul, zsákmányul ejt. halat fog. | valakit rajtakap valamin. hazugságon fogta. | biz ügyeskedéssel vmely célra, valamiül szerez (magának) valakit. férjet akar fogni. | ▸ szelet fog | <esővizet> edénybe gyűjt.

4. <fegyvert> felkap és valakire, valamire irányít. pisztolyt fog valakire. | valamit ráhárít, ráfog valakire. szomszédjára fogta a lopást.

5. zene <hangszeren hango(ka)t> ujjai mozdulatával képez, ill. megszólaltat. oktávot fog.

6. rádió(n), televízió(n) vmely állomás adását felfogja. varsót fogja.

7. <igavonót> valamibe befog. eke elé fogta a lovát.

8. korlátoz, fegyelmez, (valamilyenre) mérsékel. szigorúan fog valakit; halkabbra fogja a hangját.

9. rászorít, rászoktat valamire. diétára fog valakit. | ▸ valamibe, valamire fog valakit, valamit vallatóra fog. | ▸ valamire fogja a dolgot

10. ▸ fogja magát fogta magát, elment.

11. (t. n. is ) <eszköz> a hatását érvényesíti valamin. vastagon fog a toll. | tn ▸ fog az esze, az agya a feje ▸ úgy fog az esze, mint a borotva | (t. n. is ) <anyag vele érintkező más anyagon> szennyet, foltot hagy. a piros blúz fogott. | ▸ valakit fog a nap

12. tn ▸ fog valakin, valamin ▸ nem fog rajta semmi | árt valakinek, valaminek. nem fogja a golyó.

13. valami keletkezik, támad valakiben, valamiben v. rajta. gyanút fog; tüzet fog.

14. (t. n. is ) táj fogan, fogamzik.

15. tn belekezd, belefog valamibe. aratásba fog.

1. <nyomatékos jövő idő kif-ére.> hétfőn fogunk menni, nem kedden!

2. <jövőbeli valószínűség, esetlegesség kif-ére.> ő tudni fogja, hogy ...

3. < (fenyegető) parancs kif-ére.> itthon fogsz maradni!

I. htl névm

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. a nyelvnek meghatározott hangalakú és jelentésű, viszonylag önálló egysége. ▸ szó szerint ▸ szóról szóra ▸ szóról szóra egy szóig az utolsó szóig | ennek írott alakja. kihúz egy szót.

2. beszéd, beszélgetés. folyik a szó valakiből; ▸ a szó köztünk maradjon ▸ se szó, se beszéd ▸ kifogy a szóból ▸ szóból szó kerekedik ▸ szaván szavánál fog valakit ▸ ad valakinek a szavára ▸ kiforgatja valakinek a szavát ▸ kevés szóval él ▸ szavadat ne feledd felejtsed! | intelmet, tanácsot, kérést v. parancsot tartalmazó mondás. ▸ szót fogad ▸ szóvá tesz valamit | élőszó <az írással ellentétben>. szóban és írásban. | rég vmely nyelv. német szóra oktat.

3. beszélgetés, vita, tárgyalás. szó esik valamiről; szóba elegyedik valakivel; ▸ egy-két szóra | ▸ szó van valamiről a becsületről van szó! | ▸ szó sincs róla szó se róla, szép, de drága.

4. felszólalás, hozzászólás, ill. az ehhez való jog. szót kér, kap. | beleszólás. ▸ szava van valakinek valamiben ▸ csak egy szavába kerül valakinek valami

5. ígéret. megtartja a szavát.

6. kifejezés, szóhasználat. keresetlen szavak; ▸ erre nincs szó ▸ a szavakba valakinek a szavaiba kapaszkodik | ▸ nagy szó

7. nép beszéd- v. énekhang. a szava is eláll. | ritk állat, kül. madár hangja. | vál tárgy, eszköz v. természeti jelenség hangja. az ágyú szava. ▸ egy szó annyi mint száz ▸ száz szónak is egy a vége ▸ szó éri a ház elejét

[ fgr ]

a szolmizálásban: bármely dúr hangsor 5. hangja.

[ nk:lat ]

1. közelében, mellett. a hídnál [van]. | közelében, vele érintkezésbe lépve. a fiamnál [leszek]. | kezében, zsebében, táskájában stb. tartva, hordva. az öregnél [nincs pénz]. | szövegnek vmely helyén. ennél a szónál [megállt]. | <címek mellett:> a darab előadásán. a bánk bánnál [volt] (helyesen: a bánk bánban v. a bánk bánon).

2. intézmény, munkahely kötelékében. a vállalatunknál [dolgozik].

3. tevékenység közben, során. a tervezésnél [felhasználja] (helyesen: a tervezésben v. a tervezéshez v. a tervezéskor).

4. valaki(k)nek a körében v. esetében, valaki előtt. fiataloknál [gyakori]. | valakinek (a számára). gyerekeknél [a belépődíj 200 ft] (helyesen: gyerekeknek).

5. ritk valamilyen állapotban. eszméleténél [van] (helyesebben: eszméletén).

6. valamilyen körülmények között. lámpánál [olvas].

7. <hasonlító hat ragjaként:> valakihez, valamihez képest. [fehérebb] a hónál.

8. <vonzatszerűen, nu-val.> hajánál [fogva].

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a nyelvnek meghatározott hangalakú és jelentésű, viszonylag önálló egysége. ▸ szó szerint ▸ szóról szóra ▸ szóról szóra egy szóig az utolsó szóig | ennek írott alakja. kihúz egy szót.

2. beszéd, beszélgetés. folyik a szó valakiből; ▸ a szó köztünk maradjon ▸ se szó, se beszéd ▸ kifogy a szóból ▸ szóból szó kerekedik ▸ szaván szavánál fog valakit ▸ ad valakinek a szavára ▸ kiforgatja valakinek a szavát ▸ kevés szóval él ▸ szavadat ne feledd felejtsed! | intelmet, tanácsot, kérést v. parancsot tartalmazó mondás. ▸ szót fogad ▸ szóvá tesz valamit | élőszó <az írással ellentétben>. szóban és írásban. | rég vmely nyelv. német szóra oktat.

3. beszélgetés, vita, tárgyalás. szó esik valamiről; szóba elegyedik valakivel; ▸ egy-két szóra | ▸ szó van valamiről a becsületről van szó! | ▸ szó sincs róla szó se róla, szép, de drága.

4. felszólalás, hozzászólás, ill. az ehhez való jog. szót kér, kap. | beleszólás. ▸ szava van valakinek valamiben ▸ csak egy szavába kerül valakinek valami

5. ígéret. megtartja a szavát.

6. kifejezés, szóhasználat. keresetlen szavak; ▸ erre nincs szó ▸ a szavakba valakinek a szavaiba kapaszkodik | ▸ nagy szó

7. nép beszéd- v. énekhang. a szava is eláll. | ritk állat, kül. madár hangja. | vál tárgy, eszköz v. természeti jelenség hangja. az ágyú szava. ▸ egy szó annyi mint száz ▸ száz szónak is egy a vége ▸ szó éri a ház elejét

[ fgr ]

a szolmizálásban: bármely dúr hangsor 5. hangja.

[ nk:lat ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.